A Zinfandel Amerika egyik legkedveltebb bora,természetesen a kaliforniai borászatok prezentálásában.A zinfandel Amerikába kerülésével kapcsolatosan sokszor szóba kerül annak magyar vonatkozású legendája is.E szerint gróf Haraszthy Ágostonnak köszönheti a világ a kaliforniai bortermelés és közte a zinfandel kiteljesedését illetve az adott szőlőfajta megtelepítését.Ezt a történetet ugyan mára meghaladta az idő de igaztalanok lennénk ha bármilyen kaliforniai borokról szóló írásban nem említenénk meg a kalandos életű magyar gróf nevét.Ugyanakkor túlzóak lennénk ha neki tulajdonítanánk minden érdemet.
A Zamatház magyar blogként természetesen megadja a tiszteletet gróf Haraszthynak és ezzel a fotóval emlékezik rá:
A valóság azonban kissé más..
A 19. század húszas éveiben a fajta Zinfandel név alatt került át az USA-ba (Long Island), mégpedig a bécsi Császári üvegházból (amelyben az akkori monarchia számos fajtáit gyűjtették). Az ország északkeleti területén becsült faj lett belőle, a hidegebb területeken üvegházakban is tenyésztik. Körülbelül harminc évvel később átvitték Kaliforniába, ahol nagyon gyorsan terjedt, főleg az úgynevezett Aranyláz ideje alatt. A 19. század nyolcvanas éveiben Amerika legelterjedtebb fajtájává vált. A Zinfandel még ma is nagyon népszerű, főleg Amerikában, ahol nagyon nagy területeket foglal el: a szőlőskertek több mint 23%-át, több mint 200 termelő műveli. USA-ban nagyon megbecsülik a fajtát, amely erős és telt, intenzívszínű borokat ad. Az egyes vörösbor-szőlő fajtákkal ellentétben, nagyon puha és iható borokat ad, kifejezett fajaromával, amely a diszkrét virágillattól az erősen kifejlesztett gyümölcsillatig terjedhet. A termelési terület, az ültetvény növése és az alkalmazott technológia erősen befolyásolják a bor minőségét és jellemét. Ez a fajta rosé bort is ad, az ún. White Zinfandelt, amely Amerikában sokáig a legnépszerűbb bor volt. Évről évre a rajongója köre bővült, így 1991-ben megalapították a Zinfandel termelői és kedvelői egyesületét ( Zinfandel Advocates and Producers – ZAP ), a fajta és bor előléptetése céljából.
 |
Sok kutatás a származásával foglalkozott, mert ez a rejtély a termelési kezdeteitől érdeklődést keltett. Annak ellenére, hogy ez a fajta, ugyanúgy, mint a többi nemes szõlõtõke is ( Európából származik, az amerikai kultúrában és történelemben való fontos szerepe miatt amerikai fajtának és bornak tekinteték (America ' s vine and wine). 1967-ben történt meg a származásával kapcsolatos első felfedezés, mikor a Kaliforniai Egyetem (University of California Davis) professzora, Goheen Austin Olaszországban megkóstolta a borokat és megismerte a Primitivo nevű fajtát, amely a Zinfandelre emlékeztette. Zinfandel és Primitivo különböző komparatív kutatások eredményei arra a következtetésre utaltak, hogy tényleg ugyanarról a fajtáról van szó. Ezt az elméletet véglegesen professzor Meredith Carole a Davisi Egyetemről erősítette meg, amely az ún. DNA-fingerprinting módszerrel bebizonyította genetikai azonosságukat. Olaszországban a Primitivo fajtát viszonylag rövid ideig termelik (rövidebben, mint a Zinfandelt Amerikában) és egyes dokumentumok szerint az Adria keleti tengerpartjáról került az olasz Puglia tartományba, de a származási kérdés továbbá is nyitott maradt.
Körülbelül húsz évvel ezelőtt a horvát Plavac mali is szóba került, mint lehetséges, ugyanannak a fajtának harmadik szinonimája, idővel pedig ennek a feltételezésnek támogatói száma nőtt. Hogy folytathassa a Zinfandel eredete kutatását, professzor Meredith az amerikai termelők segítségével (amelyek közt Mijenko Grgić is volt, horvát eredetű ismert amerikai vincellér) és munkatársaival a Zágrábi Mezőgazdasági Egyetemről (Ivan Pejić, Edi Maletić, Jasminka Karoglan Kontić, Nikola Mirošević) bejárta Dalmáciát és különböző helyeken több mint 150 Plavac mali mintát gyűjtött össze. Az eredmények azt mutatták ki, hogy a Zinfandel és a Plavac mali két különböző faj, de genetikailag nagyon közel állnak, azaz Zinfandel a Plavac malinak egyik szülője. Ez a felfedezés a horvát tudósokat (Maletić és Pejić) arra ösztönözte, hogy folytassák a kutatást, így felfedezték a Plavac mali másik szülőjét is – a Dobričić öreg fajtát a Šolta szigetről. Ennek köszönhetően a kutatási terület a Šolta, Brač és Čiovo szigetekre és a közép-dalmáciai partra lett szűkítve. A számos összegyűjtött minták közül a Crljenak kaštelanski is jelen volt, amelyet Kaštel Noviban Radunić Ivica szõlõkertjében találtak.
(Ivica Radunic jobb szélen)
Az elemzés kimutatta, hogy a Crljenko kaštelanski és Zinfandel fajtáknak azonos a genetikai profiljuk, ami végre megoldotta az Amerikában legnépszerűbb fajtának származási titkát. További bizonyíték, hogy ez a fajta horvát eredetű az, hogy sok más őshonos horvát fajta közel kapcsolatban áll a Zinfandel / Primitivo / Crljenko kaštelanski.
Érdekesség egyébként,hogy a ZAP (ami közel 5000 fajtakedvelőt és vagy 300 termelőt,pincészetet tömörít) tagjai közt nem találjuk meg Haraszthy gróf által alapított és a zinfandel bölcsőjeként emlegetett Buena Vista pincészetet.
Ha mindenképpen magyar vonatkozást keresünk,akkor kissé erőltetett módon ugyan de megemlíthetjük,hogy a ZAP felső vezetésében helyet foglal elnökhelyettesként Bruce Walker úr,aki egy kaliforniai borászat tulajdonosa és a Monarchia Matt egri borászatát,a Monarchia Winery-t is felügyeli.Ahol ugye a főborász Dr.Pók Tamás..
Kaliforniai zinfandeleket egy-két borkereskedés forgalmaz Magyarországon.
(Egyes cikkekben találtam utalást arra,hogy a soproni Pfneiszl pincészet készít zinfandelt de konkrétumot a honlapjukon sem találtam)
A hazai zinfandel kóstolásokon a szakértők fűszeres bárányhoz ajánlják többek közt a bort.
Ezt a receptet Ecet és olaj blogjában olvastam:
Zöldfűszeres báránycomb
Hozzávalók 4 személyre:
5 szelet, kb. 1 kg csontos báránycomb
Kb. 1 dl olívaolaj
5 gerezd fokhagyma
1-1 teáskanál rozmaring, kakukkfű és oregano
só, bors
2 dl vörösbor
3 evőkanál barnamártás, vagy barnamártáspor, esetleg paradicsompüré
A combszeleteket sózzuk, borsozzuk. A fokhagymát összetörjük, és összekeverjük a zöldfűszerekkel és az olaj felével. Ezt a masszát rákenjük a szeletek mindkét oldalára. Lerakjuk őket egy edénybe, és öntünk még rá kevés olajat, hogy a húst mindenütt fedje olajréteg. Egy napon át lefedve állni hagyjuk. Forró serpenyőben a szeletek mindkét oldalát megpirítjuk. A húsokat átrakjuk egy edénybe, és a serpenyőbe öntjük a vörösbort. Egy kicsit forraljuk, miközben felkapargatjuk a serpenyő aljáról a húsmaradékokat. Ráöntjük a húsra, adunk még hozzá kevés vizet, és a barnamártást. Lassú tűzön pároljuk, míg a hús puha nem lesz. Ha kell, adjunk hozzá kevés vizet. Pirított tarhonyával és céklával tálaljuk.
(források:Győrffy Zoltán,ZAP,Ecet és olaj)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése